Ókori görög színház. :3

Ókori Görögország




Ókori görög színház három részből állt: orkhésztra, theatron, szkéné. Az érdekessége a felépítésének az, hogy ezek a részek különböző korszakokban alakultak ki, így végleges formáját csak a hellenisztikus korban nyeri el.

A klasszikus korban az orkhésztrán léptek fel a színészek és a kar is a szkénothéké és a szkéné előtt . A hellenisztikus korban a színjátszás a proszkénion tetején történt, és az orkhésztrán csak a lírai karok, szólisták szerepeltek.
 A görög színház az i.e. VI. században már elérte fénykorát. A dráma mint új stílus minden más addig használt költői formától különbözött. Előadása a látvány, a hang, a mozgás összhatására épült. A dráma azonban többet jelentett, mint egyszerű leírást vagy elbeszélést. A drámai alkotás előadásának lényege a Rossztól való megszabadulás és a megtisztulás ( katharszisz ) élményének közösségi átélése volt. A dráma alkotója nem szórakoztatni akarta a nézőket, hanem bevonni - etikai, szellemi, politikai, lélektani vonatkozásban - a történésbe. Az ókori Hellaszban, legfőképp pedig a demokratikus Athénban, Kleisztenész korától ez volt a "tragédia" és "komédia" műfajának igazi jelentősége. 

Templomok 

Csodálatos egyszerűség és harmónia árad ezekből a régi fatemplomok mintájára épített templomokból! Ha szögletes pilléreket, vagy henger alakú oszlopokat tartalmaznának, az épület nehézkes, otromba volna. De az építőművész középen alig észrevehetően megvastagította az oszlopokat, felülről pedig elvékonyította, így szinte rugalmasnak látszanak. Érezhető, hogy a tető súlya alatt kicsit összenyomódnak, de nem annyira, hogy formájukat elveszítenék. Olyanok mint akik könnyen hordozzák terhüket. Vannak hatalmas épületek, de egy se kolosszális, mint az egyiptomiaké. A görög templom érezteti, hogy ember alkotta, ember számára.

A templomok főhelyisége, a cella, vagy naosz négyszög alakú. Itt azt az isten szobrát helyezték el, akié a templom volt. Wilamovitz von Mollendorf így ír erről: Amikor a jámbor hívő belépett a hatalmas ajtón, amely az egyetlen fényforrás volt. Sugarai megvilágították az isten szobrát, az oldalhajókra sötétség borult. Lassú léptekkel közeledett a hívő az istenség szobra felé, lehet, hogy valamilyen üdvözlő szót, vagy csendes imát mormogott. Istentisztelete a földöntúli szépség áhítatos szemlélése volt. A cella előtt a pronaosz (előterem) van, vele szemben pedig a kincsesház, ahol az áldozatokat tartották. Idővel ez az épületszerkezet egy vagy két oszlopsorral bővült.

A görög templom és az emberi test közötti kapcsolatokat is felfedezték. A templom lényegét egy emberi kinézetű isten alkotja, és a templomépítés mértékegységéül a lábat veszik alapul. Azok az emberi alakok, akikhez a templom egész felépítése alkalmazkodott, hősök, félistenek és istenek voltak. A szentélyekben felállított szobrok sokkal nagyobbak voltak az embernél, minden részét e méretnek megfelelően nagyították meg. A templomot minden oldalról körülvevő lépcsőfokok olyan magasak voltak, hogy azoknak, akik fel akartak menni a cellába, lépcsőfokokat kellett közbeiktatni.A görög művészet első virágkorát az önálló templomtípus, a peripterosz megszületése jellemzi.